2013. április 27., szombat

7. rész

Sziasztok!

Megjöttem a következő résszel. Remélem tetszeni fog, feltűnik Sarah, most a valódi énje :D Köszi Katának a javítást meg az oldalt, a facebookos link is csak neki köszönhető :D És ha van még kedvetek egy kis Supnat fanfichez látogassatok el az oldalára, én imádom, ahogy ír :)









7. rész
Másnap reggel Jamie kipihenten és nyugodtan ébredt. Az előző napi nehézségek elmúltak, már csak az emlékük volt jelen, de az nem okozott benne semmilyen negatív töltésű érzetet. Jókedvű volt, vidám. Vidámabb, mint mostanában bármikor, és sokkal kipihentebb is. Azonban úgy érezte, valami hiányzik, de nem tudta megmagyarázni, hogy micsoda. Valamit meg akart tenni, de nem emlékezett rá, hogy mit. Úgy döntött, nem törődik vele, ha kell, majd eszébe jut – inkább visszatért ahhoz a gondolathoz, hogy milyen jókedvű.
Az iskola mellett nem volt ideje még vidámnak sem lenni, és év eleje óta nem tudta rendesen kipihenni magát. De most igazán remekül volt. Átfordult a másik oldalára, és nyújtózkodott egy jóízűt, aztán kinyitotta a szemét és felkelt.
Az ágy szélére ült, és végiggondolta a tegnap estét. Arra még emlékezett, hogy azt javasolta Castielnek, hogy ne nézzen bele többé a lelkébe, de azon túl már nem emlékezett semmire. Volt egy olyan érzése, hogy miután önkívületbe esett, Castiel el is ment.
Felállt, és a vele szemben lévő fürdőszoba ajtó mögött el is tűnt. Körülbelül fél óra múlva egy törölközőt maga köré csavarva jött ki, hogy keressen tiszta ruhát, és előkerítse a hajszárítót, amit Sarah sikeresen eltüntetett valahova.
Mikor kinyitotta a fürdő ajtaját, megtorpant és eltátotta a száját a meglepetéstől.
Te meg mikor jöttél?nyögte ki legalább fél perc múlva. Castiel érdeklődve nézett rá.
Te hívtál. Tegnap este.
Azt ne mondd, hogy azóta itt ülsz.
Nem mondtam semmi ilyesmit, de így van.
Leszokhatnál erről. Ne vegyél mindig mindent szó szerint.Jamie kicsit megigazította magán a törölközőt, zavarban érezte magát.Szóval, tegnap este óta itt ücsörögsz?
Úgy van.
Azt gondoltam, miután elaludtam, elmentél.
Azt kérted, maradjak. Hát maradtam.
Ez rendes tőled. De most megtennéd, hogy elfordulsz, amíg felöltözöm?
Castiel felállt és hátat fordított Jamie-nek, aki gyorsan a szekrényhez ment, kikapott belőle egy farmert, egy pólót és fehérneműt, majd az ágyra dobta a törölközőt, és elkezdett öltözködni.
Na, és mit csináltál, amíg aludtam?kérdezte a lány, miközben megpróbálta felráncigálni magára a farmerját, ami annak ellenére szűknek tűnt, hogy mostanság leginkább fogyott, nem pedig hízott.
Vártam.
Aha. Szóval nem fogadtad meg a tanácsom?
Nem aludtam, ha erre gondolsz.
Akkor ültél a sötétben ésoh! Ugye nem néztél miközben alszom?
De igen.Castiel hangja semmilyen érzelmet nem árult el.
Castiel!Jamie a pólójával a kezében fordította maga felé a férfit.Ugye ezt nem mondtad komolyan?
De igen.Az angyal teljes nyugalommal válaszolt. Jamie nem kiabált, de emellett a nyugalom mellett, mégis úgy érezte, mintha ordítozna vele.
Nem hiszem el!
Igazat mondok.
Épp ez a baj! A francba is!
Nem értelek...
Na, ja, azt gondoltam, hogy nem értesz. Nem illik nézni másokat alvás közben, mert zavaró. Lehet, hogy olyasmiket mondanak, amiket nem kéne, mert
Nem mondtál semmit
Nem ez a lényeg. Egyszerűen csakAz emberek ezt nem szeretik.
Sok mindent nem szeretnek az emberek.
Igen, így van!
Visszaforduljak?
A fenébeszólt a lány, mikor észrevette, hogy a pólója még a kezében van, és csak melltartó meg a nadrágja van rajta.Nem szükségesszólt végül jóval nyugodtabb hangon, és a fiókokhoz lépett  miközben magára húzta a pólót. Elkezdte keresni a hajszárítót, de Sarah cuccai között sem találta meg. Végül csak átdörzsölte egy száraz törölközővel a haját, majd leült.

Castiel zavartalanul figyelte a lányt. Továbbra sem értette az embereket – pedig néhány testvére szerint sok személyiségjegyet átvett tőlük, aminek a legkevésbé sem örültek. Miután a lány végzett és leült, ő megérezte Uriel elméjét a magáéban. Indulnia kellett.
Mennem kellszólt, majd követte testvére hívását.

***

        Jamie aznap este nyugtalanul forgolódott, és koncentrálni sem tudott még napokig. Rájött, hogy Castiel miatt aludt olyan jól és nyugodtan, csak azt nem tudta, hogy maga a jelenléte volt ilyen hatással, vagy csinált is valamit. ideig nem is jött rá, ugyanis Castiel megint eltűnt, és nem adott hírt magáról. A lány azt gondolta, hogy akár tényleg lehetne az egész egy álom, hiszen azon kívül, hogy néha megjelent az angyal, nem tapasztalt semmilyen természetfeletti dolgot maga körül.
        A napjai a megszokott mederben folytak. Elérkezett a vizsgaidőszak, a szakdolgozat leadásának ideje, aminek hatására Jamie továbbra sem tudott foglalkozni a nem létezés problémájával, se semmilyen túlvilági dologgal. Castiel nem tudott meg semmit, úgy sem, hogy belenézett a lelkébe – vagy csak nem árulta el –, neki meg nem volt ideje a tanuláson kívül mással foglalkoznia, akkor sem, ha az életéről volt szó.
Persze mélyen aggasztotta a dolog, és néha előfordult, hogy felülkerekedett rajta az aggodalom és a félelem, hogy most mi is lesz vele ezek után. Előfordult az is, hogy azt kívánta, bár rajta maradt volna a tudatlanság fátyla, bár annyiban hagyta volna a furcsaságokat, amelyek a benzinkútnál történtek.
Kettős érzések uralkodtak felette. Egyik része azt szerette volna, ha minden visszatér a régi kerékvágásba, amikor még csak amiatt kellett aggódnia, hogy milyen jegyet kap a beadandójára, vagy a zárthelyi dolgozatára. Azt kívánta, hogy ne azon kelljen aggódnia, hogy amikor Castiel ismét felbukkan, híreket hozzon, vagy egyáltalán hozzon akármit is.
Máskor meg úgy érezte, hogy mégiscsak megérte az egész, hiszen megismerhette Deant, Samet és Bobbyt. Megismerhette Castielt, aki a létezésével reményt adott neki arra, hogy apja nem szűnt meg csak úgy létezni, hanem talán a Mennybe került, ahol minden szenvedéséért kárpótolja az őt körülvevő békesség és boldogság.
De csak reményt adott, bizonyosságot nem. Nem merte megkérni Castielt, hogy nézzen utána. Félt attól, hogy talán a legrosszabb történt az apjával, ami történhetett. Azóta félt ettől, hogy apját eltemették, de azok után, hogy bebizonyosodott számára, hogy létezik túlvilág, a félelmei csak felerősödtek.
Attól tartott, hogy apja még most is a földön bolyong, nem tudva, hogy már nem él, és a családját keresi, miközben egyre dühösebbé, elkeseredettebbé válik, mígnem útját keresztezi egy vadász – talán épp Dean és Sam, vagy Bobby. Vagy, ami még rosszabb, apja olyanná válik, mint a démonok, akik egykor szintén emberek voltak.
De nem merte megkérni, nem akarta volna tudni, ha valóban így van. Inkább maradjon a tudatlanság és a remény, mint annak a tudata, hogy halála után még több szenvedés és kín várt szeretett apjára.


Foo Fighters: DOA

A mai napon is ez történt. Jamie beleásta magát a könyvekbe és a jegyzeteibe, hogy felfrissítse az eddig tanultakat, és fel tudjon készülni közeledő vizsgáira – azonban a gondolatai minduntalan elkanyarodtak az apja felé, a saját létezése felé, és hamarosan nem tudott másra koncentrálni. Belesüllyedt a félelembe és az önsajnálatba, amit még az is észrevett volna rajta, aki nem ismeri. Viszont akivel a tanulás alatt történetesen együtt volt, az nem volt más, mint Sarah, aki ennyi idő alatt remekül kiismerte magát Jamie-n.
Elmondanád végre, hogy mi van veled?kezdett bele a lány, aki szintén papírhalmok fölött görnyedt az ágyán, néhány pillanattal ezelőttig, amíg fel nem nézett gondolataiba merült barátnőjére. Percekig bámulta és próbált rájönni, hogy mi van Jamie-vel. Azt gondolta, kis idő múlva Jamie-nek feltűnik, hogy valaki nézi, de több perc is eltelt, és ő meg sem rezzent. A lány lassan ráemelte a tekintetét, ekkor ő folytatta:És meg se próbáld beadni nekem, hogy stresszelsz!vette elejét Sarah egy újabb tagadásnak.Soha életedben nem paráztál a dolgokra, főleg nem a sulira.
Összejöttek a dolgokmondta a lány, és úgy tervezte, nem is folytatja.
Összejöttek?kérdezett vissza Sarah szkeptikusan.Szeptember óta ilyen vagy. Egy év alatt biztos megoldódtak volna azok a dolgok. Úgy viselkedsz, mintha legalább a világvége közeledne. Anyukádnak semmi baja, hiszen épp most jöttél haza tőle, kipihenten és nyugodtan, de akkor mi? Szerelmes lettél?

Hogy mi?nevetett fel Jamie őszinte hangon.Miket hordasz itt össze? Mégis kibe lennék szerelmes?
– Mondjuk abba a harmincas, jóképű fickóba, akivel a Dei-ben találkoztál. 
Jamie hirtelen azt sem tudta, kiről van szó, hiszen ő egy pasival sem találkozott randizás céljából, főleg nem harmincasokkal.
– Mégis kiről beszélsz? ­– kérdezte érdeklődve.
– Hát a ballonkabátos, kék szemű pasiról.
– Ballonkabátos…? – kérdezte Jamie aztán leesett neki, hogy Castielről van szó. Gyanakodva kezdte el méregetni Sarah-t. – Te meg erről honnan tudsz?
– Barrytől…
– Szóval Barrytől. Tudtommal aznap este vele voltál és nem lehetett a helyszínen.
– Az igaz, de mivel Chuck a tesója…
– A kis áruló! – kiáltott fel Jamie nevetve. Rájött, hogy Barry öccse valóban ott volt velük.
– Szóval, ki a pasi? Úgy hallom, nagyon szexi.
– Szexi?! – kérdezett vissza Jamie. Ő soha nem jellemezte volna így Castielt. Persze ő is megnézte magának a „porhüvelyét”, de ennél a pontnál nem gondolkodott tovább vele kapcsolatban. Semmiképp nem gondolt rá úgy, mint egy férfira, akivel lehetne bármi is, hiába nézett ki úgy, mint egy ember. – Na, és ezt melyik fiú mondta? – kérdezte aztán.
– Egyikük sem. Amikor legutóbb lementünk iszogatni és te kimentél a mosdóba, Julie kezdett el áradozni róla.
– Mármint a báros csaj? És gondolom, te is rásegítettél neki a kérdéseiddel.
– Természetesen – válaszolt Sarah, mintha magától értetődő lenne.
– Gondoltam – húzta el az orrát Jamie.
– De most én kérdezek. Nem túlzás kicsit, hogy egy nálad majdnem kétszer annyi idős pasival járj? Áttértél a rosszfiúkról a jókra, de róla kiderült, hogy mégsem olyan jó, mint gondoltad? Családja van, megcsalt? Vagy egy itteni professzor?
– Megőrültél? Ha tanár lenne és járnánk, szerinted nyilvános helyen találkozgatnánk?
– Szóval tényleg jártok? – kérdezte Sarah izgatottan.
– Nem! – kiáltott fel Jamie. – Jézusom, Sarah! Semmi sincs köztünk az égvilágon!
– Pedig elég hamar leléptetek, még a sörödet sem ittad meg.
– És ez máris azt jelenti, hogy szobára mentünk? – kérdezte a lány, és rájött, hogy pontosan erről volt szó, még ha egészen más célból is mentek „szobára”, mint ahogy az mások elképzeléseiben élt. Ezen elnevette magát.
– Nálad? – kérdezte Sarah mindent tudó hangon, figyelmen kívül hagyva Jamie nevetését.
– Ez most szíven ütött – mondta Jamie tettetett felháborodással.
– Mondd, hogy nem így volt mindig is.
– Oké, oké, megfogtál. De most nem erről volt szó.
– Hát?
– Ő egy… – Jamie hirtelen azt sem tudta, mit mondjon. Azon kapta magát, hogy azért imádkozik, hogy legyen ez is csak egy álom. De nem volt szerencséje, Sarah még mindig az ágyán ült, és őt bámulta, arra várva, hogy folytassa a félbehagyott mondatot. – Ő Cas… Jimmy Novak.
– Akkor most melyik?
– Jimmy… Novak… James.
Sarah összehúzta a szemöldökét.
– Nekem ez már most sántít, Jamie. Még a nevét sem tudod? Talán felbérelted, hogy szórakoztasson kicsit? Oké, lehet, hogy tényleg rád férne már egy pasi, de ez azért mégiscsak túlzás…
– Sarah! – szólt Jamie felháborodva, most kicsit sem tettette. – Mégis mit képzelsz te rólam?
A lány váratlanul elvigyorodott, Jamie meglepődve nézett rá.
– Csak húztalak, persze, hogy nem gondolom ezt rólad.
Jamie viszont nem nyugodott meg, továbbra is borongósan nézte barátnőjét.
– Jól van már. Bocsánatot kérek. Őszintén.
– Meggondolom, hogy megbocsájtok-e – szólt Jamie. Nem mosolyodott el. Összeszedte a gondolatait és elkezdett mesélni. – Na, jó – sóhajtott fel. – Arról van szó, hogy belemerültem a teológiába. – A hangja teljes beleélésről árulkodott, pedig alig hitte el, hogy ezt mondta. Aki kicsit is ismeri, tudja, hogy hazudik, hiszen apja halála óta messziről elkerülte Istennek még csak a gondolatát is. Csak azt nem tudták, hogy azóta találkozott egy angyallal, amit persze senki sem hitt volna el neki.
– Teológia. – Sarah ezt inkább kijelentette, mint kérdezte, hozzácsapva egy jó nagy adag hitetlenséget is.
– Ez így nem teljesen igaz. Inkább csak az angyalok, és… más természetfeletti lények érdekelnek. És Jimmy… James nagyon otthon van a témában.
– Na, és mi ez a nagy érdeklődés hirtelen?
– Azt hiszem, nem akarok a pszichológiával foglalkozni, vagy legalábbis elmélyedni benne.
– Megőrültél?! Ez az életed, értesz hozzá, és imádod!
– Még most is szeretem… – mondta Jamie, és ez így is volt, azonban Sarah nem engedte, hogy végigmondja.
– Végig azért dolgoztál, hogy megszerezd a diplomát, a doktorit. A semmiért csináltad?
– Nem. Lesz diplomám, megszerzem a doktorit, csak nem ezzel fogok foglalkozni. Áttérek a néphitekre és a mitikus lényekre.

Csak most, hogy kimondta, jött rá, hogy valóban ezzel akar foglalkozni és nem csak hobbi szinten. Tanulni akart erről az egészről, most, hogy megtudta, van alapja azoknak, amikben az emberek, egyes népek valamikor hittek, és nem csak a gyerekek ijesztgetésére találták ki, mert nagyon érdekfeszítőnek érezte.
Tudta, hogy az iskolában tanultakkal nem megy semmire, ha valóban összefut egy ilyen lénnyel, hiszen Deantől azt is megtudta, hogy egy vámpír ellen mit sem ér egy kereszt, vagy a fokhagyma, de úgy gondolta, hogy alapnak megfelel. Így lesz fogalma arról, hogy egyáltalán milyen lényekre számíthat.

– Egyáltalán miért kezdtél bele a pszichológiába, ha nem is ebben akarsz elhelyezkedni?
– Azt akartam csinálni, de idén meggondoltam magam.
– Szóval mégis csak történt valami, amit nem árulsz el. Kötve hiszem, hogy előtte is fontolgattad ezt az ötletet. Mi is történt akkor szeptemberben? Összefutottál Edward Cullennel, és tudni akarod, ki is ő? Mert akkor most megmondom, hogy ő csak kitalált szereplő egy rózsaszín mázas-romantikus regényben!
– Nagyon vicces vagy, Sarah, de nem találkoztam semmilyen Edwarddal. Egyszerűen csak ezt akarom.
– Kérlek, ne etess!
– Eszemben sincs.
– Ugyan már, eddig nem hittél semmilyen istenben, vagy más természetfelettiben, most meg hirtelen elkezdett érdekelni, hogy honnan is ered az egész mizéria? Valaminek történnie kellett, hogy megváltozzon a látásmódod. Valami nagynak. Szóval, légy szíves, áruld el az igazat.
– Szerinted hazudok?
– Őszintén? Igen, szerintem hazudsz.

Jamie megcsóválta a fejét.
– Olyan csökönyös tudsz lenni – mondta Sarah-nak, és nagy levegőt vett. Nem szándékozta elmondani az igazságot, vagy legalábbis nem a teljeset, de azért kibökött egy részigazságot, ami ugyan nem altatta el teljesen barátnője kétkedését, valamicskét viszont mégiscsak segített.
– Mostanában sokat foglalkoztat apa. Hogy vajon hová kerülhetett, ha van egy másik síkon való létezés? Vajon szellem lett és most itt bolyong, vagy a Mennybe, esetleg a Pokolba került?
– Azt gondolod, ha tanulsz ezekről, rálelsz a válaszokra? Én enélkül is meg tudom neked mondani: ugyan nem ismertem apukádat, de szerintem nagyon jó ember volt, és ha valóban léteznek azok, amiket felsoroltál, biztos vagyok benne, hogy a Mennybe került közülük. Rákos volt, tisztában volt azzal, hogy meg fog halni, így szerintem nem lett belőle „bolyongó lélek” sem, már ha valóban létezik ilyesmi. A Poklot meg egyenesen felejtsd el. Meg ezt az egész hülyeséget. Eddig nem foglalkoztál vele, ne most kezdd el.
– Eddig is foglalkoztam vele, csak tudat alatt. Nem voltam vele tisztában, csak amikor találkoztam Jimmyvel.
– Mi ő, valami hittérítő? Ráveszi az embereket, hogy tanulják ezt?
– Semmi ilyesmi, egyszerűen csak hisz ezekben a dolgokban, és miután beszélgettünk, ráébresztett néhány dologra. Nem akart rábeszélni semmire, és nem is hallgattam volna rá, ha megpróbálja. Felismerem a manipulátorokat.
– Ez az egy biztos. Ezért sem hazudtam neked arról, hogy honnan tudok a titokzatos haverodról. Úgyis észrevetted volna, ha hazudok.
– Na, látod. Akkor elhiszed, hogy nem történt semmi nagy dolog, és Jimmy sem próbált megtéríteni?
– El – sóhajtott Sarah, majd visszafordult a tanulnivalóhoz, aztán mégis visszanézett Jamie-re. – Ne emészd magad ilyeneken. Apukád biztos jó helyen van, és nem kell ilyenekről tanulnod, hogy ezt tudjad. Csak érezned kell. Ennyi az egész.
– Megígérem, hogy átgondolom, amit mondtál, de most irány a tételek sokasága.