14. rész

Sziasztok!

Befejeztem az új részt, és kis segítséggel, de rájöttem, hogy eljött a megfelelő pillanat, hogy a történet címadó dala is szerepeljen. Fontos rész ez, ezért ajánlom mindenki figyelmébe, és nagyon örülnék a kritikának ;-) Köszönöm :)

14. rész

– Mi az? – Sam megállt, de nem vette le a szemét a lányról. Jamie látta őt, ahogy gyilkos tekintettel méregette a démont – őt magát. Furcsa érzés volt – igaz, az is, hogy éppen megszállták.

– Jamie egy angyalnál is erősebb. Csak el kell érnünk nála, hogy használja az erejét – mondta Castiel.

Hát persze! Én már egyszer lenyomtalak, Cass, ahogy Crowley is fogalmazott – vigyorgott magában a lány.

– Hogyan? – kérdezte Sam.

– Azt nem tudom – válaszolta Castiel lemondóan.

Na, igen, az a gond, hogy én sem tudom. Valahogy segítened kell, egyedül nem fog menni…

– Legyen, de ha nem sikerül, az én módszeremmel csináljuk.

– Komolyan azt gondoljátok, hogy sikerülhet? – kérdezte a démon nevetve. Jamie érezte, hogy felmegy benne a pumpa, dühítette, hogy ennyire magabiztos ez a mocsok. – Arra sem képes, hogy átvegye az irányítást!

– Azt te csak hiszed! – mondta Jamie, aztán meglepődött, mert ténylegesen kimondta.

– Te ribanc! – hallotta a démon gyilkosan csengő hangját valahonnan hátulról. Jamie egy pillanatra ledermedt. Most ő ült a székben és nézett farkasszemet Sammel. 

– Sam! Én vagyok! – kiáltott gyorsan, aztán érezte, hogy ismét elveszti az irányítás képességét, mintha valóban megkötözték és felpeckelték volna a száját. Hiába próbált volna meg kiáltani vagy mozogni.

– Jamie! Harcolnod kell! – hallotta Castiel hangját, mire a lelkét elöntötte a jóleső melegség. – Ahogy ellenem is tetted korábban!

Jamie látta Sam arcán a mosolyt – tudta, hogy mellette állnak és addig húzzák a dolgot, ameddig csak lehetséges. Érezte a démon ijedtségét és ez is erőt adott neki. Fogalma sem volt, hogyan harcoljon, vagy mit érezzen, de tudta, hogy amíg nem nyugszik le, addig nem is fog sikerülni.

Ideges volt és meg is rémült – félt, hogy a halál lesz az egyetlen kiút. Nehezére esett hinnie magában. Eközben a démon mit sem sejtett abból, ami éppen a fejében járt – Jamie nem tudta eldönteni, hogy ez a belőle fakadó erő miatt van, vagy valami más az oka.

A lény az ő száján keresztül alkudozott Sammel és Castiellel hasztalan, miközben Jamie azon elmélkedett, hogy hogyan csinálja. A fiúk néha beszéltek hozzá és tanácsokkal látták el, miközben ő küzdött. Visszagondolt arra, amikor Castielt állította meg az álmában, hogy mit is érzett akkor. 

Visszaidézve leginkább aggodalmat érzett amiatt, hogy elveszíti Castielt, hogy többé nem láthatja őt, és aggódott magáért a férfiért is, mert látta rajta, hogy kényszerből teszi azt, amit tesz, miközben másfelé húz a szíve.

A szív: talán ez a kulcs.

A lány lehunyta a szemét, aztán egy pillanatra megdermedt.

– Hogyan? – kérdezte a döbbent hang. Jamie továbbra is csukott szemmel koncentrált. Érezte, hogy mozognak az ujjai, ami csakis neki volt köszönhető – és érezte a lény elemi rettegését, aki tudta, hogy közel a vég.

Szemhéja mögül fényt érzékelt és távoli, elmosódott hangok ölelték körbe, Bobby és Dean hangjával kiegészülve.

Lassan kinyitotta a szemét, de nem látta a fény forrását.

– NEM! – kiáltotta a démon az elméjébe. Jamie látta őt és a külvilágot is. Látta, ahogy a lény alakja elmosódottá válik, és tudta, hogy ez az ő műve; azt is látta, ahogyan Sam, Castiel, Dean és Bobby is aggódva szabadítják ki és kérdezgetik tőle, hogy mi történik.

– Ne aggódjatok – mondta, hangja rekedt, szinte túlvilági volt. – Minden rendben. – A fiúk ledermedtek, ahogy rájuk mosolygott.

Látta, ahogy a démon alakja füstté válik, mint amikor megszállta őt, majd azt, ahogyan a füst tűzszínű és fehér fénnyel szikrázni kezd – mintha koromfekete viharfelhők gyülekeznének, majd villámlana. Aztán, mintha üvöltést hallott volna, de mégis valami más megmagyarázhatatlan hang jött a démon felől. Jamie tudta, hogy el fog pusztulni, ha most nem hagyja abba.

Kis része talán sajnálta, hogy meg kell halnia, de ha figyelembe vette, amit eddig tett – nem csak vele – hanem másokkal is, a sajnálata bosszúvággyá alakult. Ártani akart és fájdalmat okozni.

Jamie érezte, hogy erő járja át – majd a következő pillanatban a démon kínok között porladt el.

A lány hirtelen nyitotta ki a szemét és úgy zihált, mintha most futotta volna le a maratont.

– A francba – nyögte ki, majd elájult.

– Jamie, gyerünk!

Elmosódott, képtelenül mély hang.

– Hagyj békén! Fáradt vagyok. – A lány azt hitte, értelmes volt, amit mondott, de amikor hallotta a saját hangját rá kellett jönnie, hogy úgy beszél, mintha részeg lenne vagy most jött volna ki a fogorvostól lebénított arccal.

– Jamie…

A hang körülölelte, ismerős volt, mintha hallotta volna már, de nem emlékezett; csak arra, hogy a hang tulajdonosa nem él és ő nagyon dühös rá.

– Kislány, ha nem kelsz fel, beviszünk az ügyeletre, pedig tudom, hogy utálod az orvosokat. – Nahát, ezt a hangot is ismeri! Olyan, mint Dean… Dean, de ki az a Dean?

– Orvosok…? Nem, orvosokat nem akarok – motyogta.

– Te érted, mit mond? – kérdezte Dean.

– Egy szót sem… – válaszolt egy harmadik hang, akit szintén ismert.

– Na, felkelt? – Egy negyedik, idősebb hang. Éljen, mintha nem zavarodott volna már így is meg.

– Nem – válaszolta a nagyon mély hang aggódva.

– Akkor hívom az ügyeletet, hogy bemegyünk.

– És mégis mit mondasz nekik, Bobby?

Bobby, hát persze…

– Fogalmam sincs, Sam. De Cass most nem tudja meggyógyítani, Crowleyt inkább nem vonnám be, Gabriel meghalt, pedig talán tudott volna segíteni.

– Sam! – Jamie agyában csak a fiú neve maradt meg abból, amit Bobby mondott.

– Itt vagyok – mondta a hang kedvesen. Jamie kinyitotta a szemét és egy aggódó mosolyú, nagyon magas férfit pillantott meg. Aztán azonnal vissza is csukta, mert bántotta a szemét a lámpafény.

– Én is – mondta, mire halk, megkönnyebbült nevetést hallott. – Ne hívjatok orvost! Légyszi! – Úgy könyörgött, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Ismét nevetés.

– Jól vagy? – kérdezte Sam.

– Nem tudom.

– Kérsz valamit? Vizet, teát? – A lány erőtlenül felnevetett a kérdés hallatán. – Most mi van?

– Dean, te mióta kínálgatsz engem teával? Azt mondtad, ne is álmodozzak róla. – A lány kinyitotta a szemét és Deanre vigyorgott.

– Mikor?

– Még szeptemberben, tavaly.

– Most megérdemled. Legyőztél egy démont.

– Igen? Akkor most viszont elfogadom.

– El tudod mondani mi történt? – kérdezte és befurakodott a Jamie által látott képbe.

– Harcoltam vele. Segített, hogy mosolyogtál rám – nézett Samre –, és, hogy itt voltatok. – A lány elmosolyodott, majd hallgatott egy pillanatig, amíg összeszedte a gondolatait. – Az elmémmel porlasztottam el. Éreztem a rettegését – mondta elborzadt hangon.

– Ne sajnáld – mondta Sam. – Megérdemelte.

– Te nem érezted azt a félelmet, amit én. Belőle áradt, és majdnem rajtam is elhatalmasodott. Igazából egy pillanatra megsajnáltam. Ne csodálkozzatok rajta, hogy a démonok azok akik. Úgy kínozták, hogy azon csodálkoznék, ha nem vált volna ilyen ronccsá…

– Most már vége – mondta Castiel.

– Igen… Kívülről mit láttatok?

– Olyan voltál, mint az angyalok, amikor épp meghalnak. Fehér fény tört elő a szemedből, azt hittük, nem éled túl.

– Világított? Vicceltek?

– Sajnos nem.

– Láttam, hogy valami nagyon erősen ragyog, de nem gondoltam, hogy én magam… Úristen, mi lehetek? Puszta gondolattal megölök egy démont és közben világítok – mondta Jamie döbbenten, de Dean közbevágott.

– Ja, ezentúl téged viszünk elemlámpa helyett – vigyorodott el, mire Jamie vágott felé egy grimaszt, majd folytatta.

– És pluszban megállítottam Castielt álmomban, meg olyan dolgokra emlékszem, amik meg sem történtek.

– Mire gondolsz? – kérdezte Bobby, figyelmen kívül hagyva Dean röhögését.

A lány feltápászkodott, de majdnem elesett, Sam tartotta meg. A lány belekapaszkodott a karjába – most vette csak észre milyen izmos.

– Hát emlékszem Dean amulettjére, pedig azelőtt sosem láttam, illetve nem rémlik, hogy találkoztam volna vele. És… Crowley.

– Mi van vele?

– Nem… nem igazán tudom. Amikor megláttam a minap, az ugrott be, hogy ismerem valahonnan, pedig biztos vagyok, hogy még nem találkoztam vele. Nehezen felejthető alak…

– Talán ő is így volt vele – elmélkedett Dean. – Sam, azt hiszem ideje megcsinálnod azt az átokzsákot, hogy elrejtsük a démonok elől is Jamie-t. Nem kockáztathatunk. És neked sem fog ártani egy tetoválás.

– Mármint amilyen nektek is van?

– Pontosan.

– Oh… választhatok helyet? – vigyorgott a lány.

– Igen – nevetett fel Dean. – És mikor szállt meg ez a mocsok?

– Az autónál. Rálőttem, de célt tévesztettem. Aztán arra lettem figyelmes, hogy vigyorog, majd elhagyja az eddigi testét és felém jön. Nagyon féltem… És igazatok volt, mit sem ér a tapasztalatom, ha eddig nem volt alkalmam élesben gyakorolni. Sajnálom… csak segíteni akartam.

– Az a legfontosabb, hogy jól vagy – mondta Sam, mire Jamie rámosolygott és megölelte.

– Köszi, hogy velem voltatok, idelent. Nélkületek nem ment volna – motyogta Sam ingébe.

– Számíthatsz ránk – mondta Dean. A lány szemébe könnyek gyűltek, majd eleresztette Samet és Deanhez lépett, hogy őt is megölelje. 

– Hé, ne sírj itt nekünk!

– Nem sírok – nevetett a lány, majd a nevetés félig zokogássá alakult. Megviselte ez az egész lelkileg.

– Nyugi, minden rendben van – mondta Dean és megsimogatta a lány hátát. – Nem lesz semmi baj.

– Nem félek. Meghatódtam – vigyorgott a lány a könnyei mögött. Aztán eleresztette Deant és Bobbyhoz lépett. – Te sem maradhatsz ki!

– Istenem, ezek a nők… – mondta Dean és megcsóválta a fejét, de közben mosolygott. Jamie megszorongatta Bobbyt, majd Castielhez lépett.

– Veled meg még számolok – mondta a lány tettetett haraggal.

– Nem értem…

– Ja, azt gondoltam. Ha még egyszer olyan hülyeséget csinálsz, mint hogy magaddal űzöd el az angyalokat, én magam fojtalak meg.

– Ha meghaltam, hogy tudnál megfojtani?

Jamie elvigyorodott.

– Mindegy, csak ne csinálj ilyet többet! – Jamie megölelte a férfit. Castiel a lány hátára fektette a karjait. Aztán azt érezte, hogy a lány teste ellazul és már csak ő tartja. Ijedt tekintettel nézett Deanre.

– Ööö, Jamie? – szólalt meg Dean, aztán Castiel mögé lépett és a lányra nézett. A feje lehanyatlott az ex-angyal vállára.

– Mi történt? – kérdezte Sam

– Azt hiszem, elájult. Vagy alszik. Cass, fel kellene vinned a szobába.

– Rendben.

Jamie érezte, hogy egy ágyban fekszik – puha és meleg ágynemű vette körül. A hasára fordult és megölelte a párnáját. Régen nem érezte magát ilyen kellemesen. Azt kívánta, bár örökre így maradhatna; nem kellene semmiért aggódnia és fájdalmat vagy szomorúságot éreznie. El tudta volna viselni.

De hát nem maradhat örökre ágyban, ideje felébredni.

Kinyitotta a szemét – reggel volt már. Szuszogást hallott maga mellől, mire odafordult.

Castiel aludt a fotelban. 

A lány elmosolyodott és egy ideig nézte az alvó angyalt, de végül kikászálódott az ágyból. Fogalma sem volt, hogy került ide, vagy mikor, de kipihentnek érezte magát. Azokban a ruhákban volt, amik a megszállása alatt is rajta voltak.

Talán nem voltam eszméletlen olyan sokáig – gondolta. Halkan az ajtóhoz ment, hogy ne ébressze fel Castielt, és a fürdő felé vette az irányt.

Mikor alig fél óra múlva kijött a fürdőből már sokkal frissebbnek érezte magát. Halkan visszaosont a szobájába, ahol Castiel a fotelban aludt továbbra is és felvett valami kényelmesebb ruhát.

– Hogy érzed magad? – Castiel álomittas hangon szólalt meg, mire Jamie mosolyogva fordult felé.

– Jól vagyok. Én ébresztettelek fel? – kérdezte.

– Nem.

– Akkor jó. Mennyi ideig voltam kiütve?

– Egy napig.

– Mi történt?

– Elájultál, mikor megöleltél.

– Ó, hát elég kimerült lehettem. Van valami ötleted, hogy milyen lény lehetek? – ült le a lány az ágy szélére, miközben Castiel feljebb csúszott a fotelban.

– Nincs. Ha nem tudnám, hogy nem így van, azt mondanám, te is angyal vagy.

– Hát, azt hiszem, ezt kizárhatjuk – válaszolt a lány. – Castiel… – kezdett bele, de nem folytatta.

– Igen?

– Milyen… embernek lenni?

– Tehetetlennek érzem magam. De Bobby azt tanácsolta, hogy ne siránkozzak, csak tegyem meg azt, amit tudok.

– Ez egy jó tanács, de biztos nem könnyű.

– Nem az. Vannak bizonyos szükségleteim, amik nagyban befolyásolják a létezésem, mint például az evés…

Jamie felnevetett. Az emberek számára mindez hozzátartozott az élethez, és Cass mégis amiatt kesereg, hogy ennie meg aludnia kell.

– Min nevetsz?

– Bocsáss meg, nem rajtad, csak furcsa azt hallani, hogy valaki számára ez nehézséget okoz.

– Nem találom viccesnek.

– Igazából nem is az, főleg számodra nem. Tudom, hogy nem könnyű, főleg úgy, hogy előtte mennyivel… – a lány a megfelelő szót kereste, végül kinyögte ami elsőként eszébe jutott – hatalmasabb voltál.

Castiel nem válaszolt. Percekig csendben ültek – Jamie nem érezte kínosnak, azt azonban észrevette, hogy Castiel aggódik, és ez kicsit az ő hangulatát is megfertőzte.

The Yardbirds - Turn Into Earth

– Mi miatt aggódsz? – kérdezte hosszas hallgatás után. Castiel felállt és idegesen az ablakhoz lépett.

– A mai nap veszélyes lesz, Jamie – szólalt meg nagy sokára. Nagyon halkan és nagyon komolyan beszélt, amitől Jamie megrémült. – Meg kell ígérned, hogy nem jössz velünk. Itt kell maradnod. Lehet, hogy a tervünk nem sikerül és mindannyian meghalunk.

A lány nem szólt – nem tiltakozott, tudta, hogy erre is fel kell készülnie, de nem akart gondolni rá. Castiel folytatni akarta, de a lány beléfojtotta a szót.

– Ne, Castiel, ne folytasd, kérlek. Nem akarom hallani – mondta, mire a férfi ránézett, kissé oldalra döntve a fejét. A lány annyiszor látta már ezt tőle – az érdeklődés ezen formáját –, hogy amikor arra gondolt, hogy talán többé nem láthatja, könnyek gyűltek a szemébe. Azonban gyorsan kipislogta őket, miközben felállt és elfordult, hogy Castiel ne lássa rajta, mennyire rosszul érinti ez az egész. Igazából őt is meglepte, hogy mennyire nehezen fogadja el. De hát hogyan is fogadhatná el? A barátai haláláról van szó.

Az ő világában ez elég véglegesnek számított. Nála nem tértek vissza minden nap a halálból az emberek, míg Dean és Sam nem először haltak meg, és Castielről is többször azt gondolták, hogy már nincs az élők közt. De a lány nem reménykedhetett abban, hogy ez most sem lesz másként és mindenki megússza ép bőrrel, és ha meg is halnak, lesz, aki visszahozza őket.

Castiel Jamie-hez sétált és a vállára tette a kezét, hogy maga felé fordítsa. A lány ellenkezett egy pillanatig, végül engedett a kényszernek.

– Nem ígérhetem meg, hogy mindenki épségben visszatér, de Sam elég erős, hogy legyőzze Lucifert – mondta megnyugtatásképp, de a lány még komorabb lett tőle.

– Ez így van, de nem látjuk többé. Bekerül a ketrecbe az Ördöggel együtt. Bele sem akarok gondolni, hogy Dean ezt hogy fogja kibírni, már ha túléli egyáltalán. És én… nem bírok több halált elviselni. Apám után már nem. – A lány elhallgatott és lesütötte a szemét. Castiel közelebb lépett hozzá, és még a reggeli szürkület is elég fényt adott ahhoz, hogy tisztán láthassa a férfi tekintetét, ha akarja – talán utoljára. De nem akart belenézni, mert attól tartott, elsírja magát.

Szentimentális liba – korholta önmagát. Azóta volt ilyen, hogy megszállta a démon és ő végzett vele. Nem értette, miért van ilyen hatással rá.

– Sajnálom – válaszolt a férfi őszintén. Jamie érezte az arcán Castiel lélegzetét, ahogy kimondta ezt a rövidke szót. A lány lassan felemelte a fejét és belenézett egyenesen a lehetetlenül kék szemekbe. Nem akart így tenni, de nem tudta irányítani a testét. A férfi tekintetében valami furcsa érzelem kavargott, amit a lány nem értett, de mégis magával ragadta és beszippantotta. Jamie nem látott mást, csak a férfi szemeit és megnyugtatta ez a tekintet.

Nem vette észre, hogy önkéntelenül is egyre közelebb hajol a férfihoz – annyira, hogy már érzi a testéből áradó melegséget is. Felemelte a kezét és végigsimított az angyal arcán, aztán már csak azt vette észre, hogy az ajkai a Castiel ajkait csókolják. Meleg volt, puha és kissé bizonytalan, de a lányt olyan melegséggel töltötte el, ahogyan csók még sosem. Kezével Castiel hajába túrt, a másik karját a férfi dereka köré fonta.

Aztán Jamie gondolatai kitisztultak és eszébe jutott, hogy talán utoljára látja a férfit. A könnyek ismét ostromolni kezdték, és most már képtelen volt elfojtani őket. A lány a férfi mellkasának dőlt, aki védelmezően átfonta őt a karjaival. Jamie nem akart megmozdulni – biztonságban érezte magát. 

Aztán a pillanatot egy hangos kopogtatás szakította meg, mire kelletlenül kibontakozott a férfi karjaiból, aztán az ablakhoz lépett. A Nap már látszódott a horizonton. Eljött a reggel…

13. rész

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, bocsi, hogy ilyen későn :) Remélem tetszeni fog, és ne fogjátok vissza magatokat, ha kritikaírásról van szó. Építő kritikának kifejezetten örülnék, hisz abból tanul az ember ;-)

13. rész

Jamie néhány hét múlva visszautazott Bobbyhoz – ekkor tudta meg, hogy Deannek és Samnek van egy öccse, Adam. A fiú John Winchester fia volt, akiről csak akkor kaptak hírt a fiúk, mikor már túl késő volt. Adamet az angyalok visszahozták az élők közé, hogy Deant rábírják arra, hogy igent mondjon Mihánynak. Bobby nagy nehezen azt is elmondta, hogy Castiel elűzte az angyalokat azzal, hogy a mellkasára véste a pecsétet. Õ is eltűnt, és azt gondolták, hogy meghalt.

– Tessék? Az nem lehet! A francba, Castiel! – dühöngött a lány és felment az emeletre.

– Most hova... – kezdte Bobby, mire Jamie csak legyintett, – ...mész? – A férfi megcsóválta a fejét és bement a konyhába. Jamie, miután beért a szobájába, becsapta maga mögött az ajtót majd megállt és nekidőlt.

– Te idióta barom! – mondta halkan, szinte már beletörődve. – Miért kell neked folyton ezt csinálnod? – A lány leroskadt a padlóra, majd a kezébe temette az arcát. Nem akart sírni, de mégis elszabadult egy kósza könnycsepp – azonban gyorsan letörölte és ismét felállt, hogy visszamenjen Bobbyhoz.

– Ki van zárva, hogy meghalt – mondta teljes elhatározással.

– Nézd, Jamie... Tudom, hogy kedvelted, de...

– Nem, Bobby! Nem halt meg, érzem. Nem tudom, hol van, de biztos, hogy életben van.

– Mitől vagy ilyen biztos benne?

– Csak tudom – válaszolta a lány. Azt viszont nem mondta, hogy azért, mert azt gondolta, hogy ha a korábbi alkalom, amikor az angyal belenézett a lelkébe azt eredményezte, hogy valamilyen szinten összekapcsolódtak, akkor a második alkalom biztosan megerősítette ezt a köteléket.

A lány legbelül tudta, hogy neki van igaza, de nem győzködte tovább Bobbyt, pedig látta rajta, hogy ő nem érzi ilyen pozitívnak a helyzetet.

Nem sokkal ezután megtudta, hogy Gabrielt megölte Lucifer. A lányt ledöbbentette a hír – tényleg megkedvelte az angyalt, pedig csak egyszer találkoztak. Gabriel hátrahagyott egy „filmet”, amit rábízott Deanre és Samre, amiben elárulta, hogyan lehet a Sátánt visszazárni a ketrecébe. Kiderült, hogy a Lovasok gyűrűi kulcsfontosságúak.

– Mondott még valamit? – kérdezte a lány Deantől reménykedve.

– Ezt is a DVD-n láttuk, amit ránk bízott, és valahogy nem volt kedvem végignézni, hogy mit művel azzal a csajjal. Szóval nem, nem tudom.

– És most mi lesz? – kérdezte a lány, hogy megpróbálja elrejteni a szomorúságát.

– Megszerezzük a két gyűrűt és megmentjük a világot. Csak a szokásos.

– Pestis már megjelent – mondta Sam. – Ami a furcsa, hogy nem a Croatonnal próbálkozik.

– Talán a végére hagyja a legjobbat – találgatott Dean, majd fogta a táskáját és kiment a kocsihoz. Nemsokára elköszöntek Bobbytól és Jamie-től és útra keltek. Jamie ezalatt segített Bobbynak, hogy kiderítsék, vajon merre lesz a harmadik lovas.

Nem mentek sokra – Dean és Sam Nevadáig követték a nyomot, amikor Crowley felbukkant és segítséget ajánlott nekik. Nehezen ugyan, de elfogadták, illetve Dean ment bele, mert ahogy Crowley elmondta, Sam ismerte a démont, aki a lovasokat segítette, és a démon félt, hogy megöli az egyetlen lehetőségüket. Kiderült, hogy Samet már az egyetemi évei alatt is szemmel tartotta Azazel, a sárgaszemű démon, és Brady-t küldte, hogy szemmel tartsa a fiatalabb Winchestert. Ő mutatta be Jessicának és ő is ölte meg a lányt, hogy rábírják Samet arra, hogy visszatérjen a vadászathoz.

Miután megtudták, amit akartak, Sam megölte a démont.

***

Jamie az egyik éjjel-nappali boltban volt, épp vacsorát vett magának és Bobbynak, míg Dean és Sam nekiindultak a harmadik gyűrű megtalásának. Castielről továbbra sem volt semmi hír, de Jamie nem aggódott. Érezte belül, hogy az angyal él.

Miután a lány bevásárolt, beült a Fordba és visszahajtott Bobby roncstelepére. Mikor belépett az ajtón, Bobbyval és a puskájával találta szemben magát.

– Az meg minek? – kérdezte meglepődve. Bobby zavartan nézett rá, de végül kinyögött egy választ.

– Útban volt.

– Aha. Mi történt, Bobby? – váltott a lány komoly hangnemre.

– Semmi különös – hárított a férfi.

– Ne etess ezzel a szöveggel. Látom, hogy van valami.

Bobby sóhajtott.

– Eladtam a lelkem.

Jamie hirtelen köpni-nyelni nem tudott.

– Mi van? – kérdezte elhűlve.

– Crowley itt járt, kölcsön kérte a lelkem és én odaadtam.

– Bobby! – kiáltott a lány mérgesen.

– Várj! Először hallgass végig.

– Folyton azt hallgatom, hogy nem lehet bízni bennük, te meg pont az ellenkezőjét teszed?!

– Jamie, ez fontos. És a fiúknak nem szólhatsz róla, kitekernék a nyakam.

A lány horkantott.

– Meg is érdemelnéd – mondta, majd élesen beszívta a levegőt. – Halljuk, mivel etetett meg?

***

Napokkal később Jamie arra ért haza, hogy Dean Bobbyval és Sammel veszekszik. Samnek az az ötlete támadt, hogy magába engedi Lucifert és beugrik a ketrecbe. Persze Deannek nem tetszett az ötlet, ahogy Bobbynak sem, de ennél jobb tervük nem volt. A vita közben megcsörrent Dean mobilja. Jamie szíve majd kiugrott örömében, amikor meghallotta, hogy ki az.

Aztán el is komorodott, mikor kiderült, hogy Castiel teljesen ember lett. Dean pár percet beszélt vele, majd letette a telefont. Nem sokkal később el is indultak, hogy megszerezzék Pestis gyűrűjét.

Néhány óra múlva kopogtak az ajtón, és Jamie nyitotta ki. A lány Castiellel találta szemben magát.

– Cass! – kiáltott fel örömében.

– Jamie. – A férfi hangja meggyötört volt. – Helló.

– Jól vagy? – kérdezte a lány aggódva.

– Nem mondanám.

– Gyere – nyújtotta ki a kezét a férfi felé. Castiel megfogta és bement vele a házba.

– Dean? – kérdezte már Bobbytól, aki a szokásos helyén, könyvek mögött ült.

– Már Pestis nyomában vannak. Valószínűleg oda is értek.

– Utánuk kell mennem – mondta a férfi és az ajtó felé fordult.

– Hé-hé-hé! Nem mehetsz oda ilyen állapotban – tiltakozott Bobby.

– Igaza van! – helyeselt Jamie. Castiel visszafordult Bobbyék felé.

– Veszélyben vannak. Pestis maga a járvány, ha a közelébe kerülnek, azonnal megbetegednek, és valószínűleg túl sem élik.

– És miből gondolod, hogy te túl fogod élni? – kérdezte Bobby ironikusan.

– Nem gondolom – szólt Castiel. – De inkább én vesszek oda, mint Dean vagy Sam.

– Ezt nem engedem – szólt Jamie hevesen.

– Nem te döntesz. És nem állíthatsz meg. Sajnálom, de muszáj itt maradnod.

– Veled megyek!

– Nem – szólt Castiel élesen. Ezután fogta magát és kisétált az ajtón, magára hagyva a döbbent Jamie-t és Bobbyt.

– Utána kell mennem – szólt a lány az ajtót nézve.

– Szó sem lehet róla – vetette ellen Bobby. – Ha kell, bezárlak a pánikszobába, de ebből a városból egy tapodtat sem mozdulsz.

A lány felsóhajtott és leroskadt a székre.

– Nagyon aggódsz érte… – szólt Bobby nagy sokára.

– Ó, ne kezdd te is, könyörgöm! – mondta a lány szenvedő arccal. – Épp elég, hogy Sarah folyton ezzel nyaggat. Nem kell még egy okoskodó barátnő.

– Miről beszélsz? – kérdezte Bobby. – Egyébként is, úgy nézek én ki, mint egy huszonéves lány?!

– Arról, hogy Sarah azt hiszi, hogy van valami köztem és Castiel között. Pedig nem így van. – A lány Bobbyra nézett. – És nem. Nem nézel ki úgy – válaszolt Jamie majd felnevetett.

– Csak megjegyeztem, hogy aggódsz érte.

– Igen, mert olyan, mint egy védtelen kisgyerek. Ránézek és félek, hogy összetörik. Dean és Sam meg tudják védeni magukat, de Castiel, most, hogy ráadásul ember lett…

– Többre képes, mint azt gondolnád. Nekünk, embereknek talán furcsa, de az angyalok közt ő is katona volt.

– Igaz. Biztos neked van igazad. – A lány nagy levegőt vett. – Váltsunk témát. Milyen ez a Crowley?

– Angol akcentusa van, és tenyérbe mászó.

– Ennyi?

– Egyszer találkoztam vele, de az is bőven elég volt egy életre.

– Azt hiszem, nem szabadulunk meg tőle olyan hamar.

– Tudom. De egyébként is, nála van a lelkem.

– Mert voltál olyan bolond és megbíztál benne.

– Nem, csak előbbre valónak tartom Lucifer visszazárását, mint hogy saját magam miatt aggódjak. Ha egy kicsi esélye is van, hogy igazat mondott Chicagóról, már megérte.

– Tudod, van szó a pszichológiában arra, amit műveltek ti hárman – mit hárman, négyen. John feláldozta magát Deanért, Dean Samért, Sam Deanért, te meg a világért. Akarod tudni ezt a szót?

– Nem.

– Kár. – A lány teátrálisan felsóhajtott. – Azt hiszem, én is így tennék a helyetekben… – mondta végül, majd felállt és a konyhába ment. – Csinálok egy kávét. Hosszú éjszakánk lesz.

Jamie-nek igaza volt – az éjszaka valóban hosszúra nyúlt, de végül a lánynak sikerült elaludnia, miután Bobby felküldte a kanapéról a szobájába. Kora délelőtt volt, mikor felkelt és lement a konyhába. Hangokat hallott a földszintről.

*– … mondata ez volt: túl késő – mondta Sam, de Jamie nem értette az elejét.

– Valami konkrétum? – kérdezte Bobby.

– Nincs – válaszolt Sam. 

Jamie az ajtóban megállt és látta, ahogy Sam a fejét rázza.

– Attól félünk, hogy talán bombát hagyott valahol – mondta Dean felemelkedve az asztaltól, ahol eddig könyökölt. – Szóval kérlek, mondj valami jó hírt.

– Chicago eltűnik a térképről – mondta Bobby. – Az évezred vihara. Természeti katasztrófák láncolatát indítja el. Három millióan halnak meg.

– Hah – jellemezte Dean.

– Nem értem – szólt Castiel a fejét támasztva –, nálad ez számít jó hírnek? – Jamie a hang felé nézett és elmosolyodott.

– Nos, Halál, a Lovas, ő is ott lesz. – A fiúk hallgattak. – És ha megállítjuk, mielőtt kitörne a vihar, és elvesszük a gyűrűjét…

– Ja – szólt közbe Dean –, így elmondva egyszerű.

– Csak próbálom pozitívan nézni – szólt Bobby. Kicsit felkapta a vizet.

– Bobby, honnan van ennyi infód, amúgy? – kérdezte Sam.

– Volt… tudod, aki segített – szólt Bobby hebegve.

– Pff – vetette közbe Jamie, mire mindenki ránézett – most vették csak észre, hogy ott van. – Bobby, ezt nem fogod tudni túl sokáig titkolni. – Dean szólni akart, mikor pohár koppanását hallották az asztalon. A figyelem az italozó kedvűre terelődött Jamie-ről, mire a lány is odafordult. Egy sötét ruhás férfi állt a nappali közepén és whiskeyt töltött magának.

– Ne szerénykedj – szólt és letette az üveget. – Alig segítettem.

Jamie rájött, hogy ő Crowley. Egyből felismerte.

A férfi kijött az asztalka mögül és arcán halvány mosollyal Bobbyék felé indult. Jamie-vel nem is törődött, aki már az ajtófélfa mögött állt és onnan figyelte az eseményeket.

– Helló, fiúk – köszönt erős akcentussal. – Örvendek, satöbbi – folytatta és beleszagolt az italába, majd elfintorodott. Jamie nem vette zokon, hogy őt kihagyták a köszöntésből. Castiel más pozícióba helyezkedett. Csend volt, Crowley letette a poharát. – Gyerünk – mondta Bobbynak –, mondd el! – vigyorodott el mindentudóan. A hangja arról árulkodott, hogy nem várja meg, amíg Bobby elmesél mindent, ő maga veszi kezelésbe az ügyet. – Ne szégyelld!

Dean és Sam egyszerre néztek Bobbyra.

– Bobby? – szólt Sam, és egész testével a férfi felé fordult. – Miről beszél?

Bobby hallgatott egy pillanatig, míg Jamie Crowley arcát figyelte. Látta rajta az önelégült mosolyt. Ennek nem lesz jó vége – gondolta.

– A világnak vége – mondta védekezően. – Hülyeség úgy ragaszkodni egy apró lélekhez.

– Eladtad a lelked?! – kérdezte Dean mérgesen.

– Inkább csak zálogba – mondta Crowley –, szándékozom visszaadni.

– Akkor add vissza! – emelte fel a hangját Dean.

– Majd – szólt a démon nyugodtan.

– Most! – kiáltotta Dean Crowley felé nézve.

– Megcsókoltad? – kérdezte Sam grimaszolva.

– Sam! – szólt rá Dean.

– Csak kérdezem – mondta a fiú gyorsan, majd mindketten Bobbyra meredtek. A férfi egy hosszú pillanatig nem szólt, majd, mint aki teljesen megsértődött volna azon, hogy ezt feltételezik róla, megszólalt:

– Neeem! – Sam csak összehúzta a szemöldökét, mire Crowley elkezdett köhécselni, és ismét mindenki ránézett. A férfi kezében egy mobil volt.

Bobby lemondóan becsukta a szemét. Jamie eltátotta a száját. Dean először nem fogta fel, mit lát, oldalt döntötte a fejét, pillanatokba telt, mire felfogta, hogy Bobbyt látja, ahogy Crowleyval smárolnak.

– Miért fotóztál? – kérte számon Bobby kínlódva. A fiúk a démonra néztek, miközben Crowley a fotót tanulmányozta, majd visszakérdezett.

– Miért nyelveztél? – Sam és Dean ismét Bobbyra néztek.

Mély csend, majd Dean szólt:

– Na, jó, ettől rosszul vagyok – kezdte, miközben felállt a székről és Crowleyhoz lépett. – Add vissza a lelkét, most!

– Bocs, nem lehet! – mondta a démon még mindig nyugodt hangon.

– Nem lehet vagy nem akarod? – kérdezte Dean.

– Nem akarom, oké? – Crowley is megemelte a hangját. – Bizosíték.

– Miről beszélsz? – kérdezte Dean értetlenkedve.

– Ti démonokat öltök. A kis jetinknek – intett Crowley Sam felé a fejével, – még dühkezelési problémái is vannak. – Sam mérgesen elfordította a fejét, Crowley meg folytatta. – De addig nem öltök meg – emelte meg a szemöldökét –, amíg a lélek zálogban van nálam.

– Te rohadék! – mondta Bobby dühösen.

– Visszaadom! – mondta Crowley, de Bobby továbbra is gyilkos tekintettel nézett rá. – Miután végeztünk és épségben elmehetek. MEGÉRTETTÜK EGYMÁST? – ordította el magát a démon.

Senki sem szólt – végül Crowley ismét mosolyt erőltetett az arcára és most először Jamie-re nézett.

– Hát végre találkoztunk – mondta, és a lány elé lépett. Castiel felállt a helyéről, hogy gyorsabban tudjon cselekedni, ha szükséges, de ugyanígy tett Dean és Sam is. Jamie tudta, hogy nem eshet baja, ahogy a démon is tudta, hogy nem bánthatja a lányt. Jamie észrevette, hogy Crowley tekintete a mozgás felé villan, amikor Castiel felállt, és Samék is közelebb léptek. Nem ejtették a fejére, az biztos – gondolta a lány félelemmel vegyes izgalommal, míg figyelte a démont. Nem látott semmi különöset benne – nem tűnt kevésbé emberinek, mint a szobában bármelyikük. Kíváncsi volt.

– A lehallgató érmémmel téged is hallottalak ám, kedvesem – mondta Crowley és mutatóujjával megemelte Jamie állát. A lány, ha akarta volna sem tudta volna elmozdítani a fejét, a démon biztos kézzel tartotta. Jamie állta a pillantását. – Hm – kezdte a férfi. – Bátor és vakmerő. Félnie kellene, Miss Harris. Tudod te, mi vagyok?

Jamie elvigyorodott.

– Nem volt nehéz kitalálni – válaszolta és hátralépett. Crowley keze még egy pillanatig a levegőben volt, majd lassan leeresztette. 

– Nem ártana a kisasszonyt egy kis jómodorra tanítani. És arra, hogy mire is képes egy démon. Hát nem tanultál semmit, amíg ezzel a tökkelütött bandával voltál? Még egy bukott angyal is van köztük, aki aztán tényleg tudja, hogy mi vagyok én!

– Azt hiszem, ezt már túltárgyaltuk – válaszolt Jamie szemtelenül. – Egyébként is, miből gondolod, hogy nem vagyok erősebb nálad?

– Ó, jól tudom, hogy az vagy.

– Tessék? – kérdezte Dean meglepetten, de Jamie szemei is elkerekedtek.

– Ugyan, ugyan fiúk! Hát nem mesélte nektek? Fejben még a kis tollast is lenyomta.

– Ezt te honnan tudod? – kérdezte Bobby.

– Tőled, barátom. Ne nézz madárnak! Természetesen szétnéztem odabent mikor átadtad a lelked. Jól bebiztosítottam magam, azt elhiheted.

– Te rohadt… – kezdte Dean és majdnem nekiugrott. Sam azonban lefogta.

– Dean – mondta csitítóan, de az ő szemei is dühösen villogtak.

– Á-á-áá! Nem úgy van az – szólt Crowley behízelgő modorban, arcán vigyorral. – Kellek nektek, különben nem kapja vissza Bobby a kis lelkét. Ha bármi bajom lesz, fuccs lesz neki, az istennek sem fogjátok tudni visszaszerezni a tartozékát.

– Mi a francot akarsz, te szemét? – kérdezte Dean dühösen. Sam még mindig lefogta, bár enyhült a szorítása.

– Tőletek semmit. Tőle – mondta Jamie-re nézve –, azt hogy mi ő. Talán el tudná mondani, ha motiválnánk…

– Ne is gondolj rá! – mondta Dean, és Sam nem fogja, puszta kézzel nekiugrott volna újra.

– Mégis mire? – nevetett lágyan Crowley és felvette az asztalról a poharát majd kiitta. – Semmi rosszra nem gondoltam, csak pár megfelelő kérdésre. Tudtommal van egy látó ismerősötök… – szólt, majd mint akinek most esett le, a homlokára csapott. – Hoppá, hiszen ő már nem is él – hacsak nem a túlvilágról segít nektek. No, de biztos van még más médium a köreitekben. Talán ő segíthet, egy kis hipnózissal.

– Mégis miért olyan fontos ez neked? – kérdezte Jamie.

– Sosem árt tudni, hogy milyen ellenféllel kell szembenéznie a magamfajtának. Vagy, hogy kit állíthatok magam mellé – válaszolta a lányra nézve. – Remélem nem bánod, amiért óvatos vagyok.

Dean és Sam még mindig gyilkos pillantással méregette Crowleyt, mire a férfi felsóhajtott.

– Ugyan már, fiúk! A helyetekben ti sem bíznátok magatokban, bármikor ébredhetek arra, hogy rám küldtétek a tündérkét, és még védekezni sem tudok majd.

– Nem rajtuk múlik, hogy meg akarlak-e ölni, vagy sem… – kezdte a lány, de Bobby közbevágott.

– Jamie teljesen ártalmatlan, ha valóban belenéztél az emlékeimbe, ezt is tudnod kéne.

– Perszeee, ártalmatlan. Belenéztél már a szemébe? Ég benne a tűz egy kis harcért.

– Téged szívesen kinyírnálak – szólalt meg hirtelen Jamie. – De amíg nem ártasz nekünk, nem lesz gond – tette még hozzá. – Ajánlom, hogy ne legyen gond…

– Látjátok – emelte égnek a szemét Crowley –, erről beszéltem.

Estére a két testvér, Bobby és Castiel is útra készen álltak, Crowleyval karöltve. A démon meggyógyította Bobbyt, aki sok idő után végre újra talpra állt. A lány nem tudta mire vélni a dolgot – nem tudott kiigazodni a férfin. Néha olyanokat csinált vagy mondott, hogy legszívesebben ott helyben leszúrta volna a démonölő késsel, máskor meg… hát, épp olyanokat, mint most Bobbyval. Jamie arra gondolt, hogy valami hasznot remél ezekből a tettekből, hogy csak manipulál. Úgy döntött, nem fog megbízni benne. Viszont nagyon örült Bobbynak, akin látszott, hogy mennyire boldog. Egyik szabad percükben megölelgette a férfit.

A lány eldöntötte, hogy ő is segíteni fog, ki akarta venni a részét a harcból, de persze mindenki tiltakozott ellene.

– Mégis, miért aggódtok? Tudok lőni, és nem csak lőpályán. Nem lehet nehezebb, mint az emberek ellen.

– Jamie, ez élesben megy, nem akarunk az életedért aggódni – szólt Sam.

– Én se akarok a ti életetekért aggódni. Vagy megyek én is, vagy ti se mentek és Lucifer röhöghet a markába. 

– Akkor viszont a kocsiban maradsz – mondta Bobby.

– A kocsi közelében – pontosított a lány. – Én leszek a hátvéd.

– Legyen úgy.

Hamarosan elindultak. Sam és Bobby a kocsiban vázolták Sam tervét, miszerint beengedi Lucifert. Castiel nem tartotta rossz tervnek, de voltak a dolognak hátulütői. A lány hátul füllel hallgatta miről beszélnek, aztán hamarosan elaludt. Reggel volt, mire odaértek a Niveushoz. A kocsiban megbeszélték a tennivalókat:

* – Ja, pakolják a Croatoan-injekciót a kocsikba – mondta Bobby miközben a távcsővel pásztázta a környéket. – Oké – mondta és Samre nézett –, egy óra múlva indul az első kocsi. Bemegyünk, tízméterenként lerakjuk a C4-et és beindítjuk a tűzjelzőt.

– Megy az első kocsi – vágott közbe Castiel és a teherautóra mutatott. Sam belenézett a távcsőbe.

– Francba! Oké, új terv.

Bobby, Sam és Castiel kiszálltak, Bobby foghegyről odaszólt Jamie-nek, hogy ne menjen sehová. Ö és Sam az épület felé mentek, míg Castiel megakadályozta, hogy az első kocsi elhagyja a telephelyet. Kiütötte a kamionost, Jamie hallotta a dudaszót.

– Ha ez nem hívta fel a figyelmüket, akkor semmi – motyogta magának és kiszállt. Fogta a Coltot, amit Sam nyomott a kezébe és kibiztosította.

Kis idő múlva lövések döreje hallatszott, majd megjelentek a kiszabadított emberek. Jamie egy ideig figyelte az eseményeket, az autónál toporgott. Aztán látta Castielt bemenni az épületbe, miközben valahonnan mellőle mozgást látott, és odafordult.

Egy férfi volt az – meg akarta ragadni Jamie karját, de a lány arrébb mozdult. A testét átjárta az adrenalin, anélkül, hogy tudatosult volna benne, a koromfekete szemű alakra emelte a fegyverét és elsütötte. 

Azonban nem találta el, úgy tűnt, a démon gyorsabb volt. Akkor vette csak észre, hogy remeg a keze.

Hát, ezt nem így terveztem… – futott át az agyán, miközben a démon egyszer csak megállt, ránézett és elvigyorodott. Aztán Jamie már csak azt látta, hogy a démon fekete füstként távozik az emberi testből. Egy pillanatig kavarog a levegőben aztán Jamie felé vette az irányt. A lány a füst felé emelte a pisztolyát, el akarta sütni, de túl késő volt.

Sikítást hallott, vérfagyasztó volt. Csak később jött rá, hogy önmagát hallja.

– Ne küzdj – hallotta a saját hangját, de nem ő mondta. – Nincs semmi értelme – folytatta. Rab volt a saját testében. A lábai az épület felé vitték, de nem ő irányította. Próbált ellenkezni, küzdött azért, hogy megforduljon. A démon meg akarta ölni a barátait. Meg kellett akadályoznia, azonban nem ment. Egyszer csak megpillantotta Castielt.

NEM! – kiáltotta, miközben a pisztolyt tartó keze felemelkedett, egyenesen az emberré vált angyal felé. Ujja a ravaszon. Egy pillanat.

Castiel megfordult, a kéz lehanyatlott.

– Jamie! Mit keresel itt? – kérdezte Castiel összehúzott szemöldökkel.

– Egy hulla van a kocsinál. Inkább nem akarom megvárni, hogy megjelenjenek a társai – mondta a démon. – Hogy állunk? – tudakolta.

– Ez volt az utolsó. Indulhatunk vissza – mondta a férfi, de nem mozdult.

– Remek hír. – A démon gonoszan elmosolyodott. – Akkor már nincs szükségem rád.

– Ki vagy te? – emelte meg Castiel a fegyverét.

– Az, aki majd útnak indítja a vírust.

– Mit csináltál vele?

– Még semmit, de lehet, hogy hamarosan elhallgattatom, mert nagyon idegesít ez az óbégatás: „Castiel! Castiel! Lődd le! Castiel, vigyázz, nem én vagyok!”

A lány megforgatta a szemeit, miközben Cass aprót bólintott. Jamie előtt elsötétült a világ.

***

– Tűnj innen! – kiáltotta a lány annak a gusztustalan lénynek, akivel szemben állt. Egy erdőben voltak, ahol Jamie korábban Castiellel találkozott. Az égen nem látszott más, csak koromfekete füst, ami fojtogatóan szűkítette össze a teret egyre jobban.

– Ne álmodozz. Csapdába ejtettek, addig nem szabadulsz, amíg én nem vagyok szabad. És biztos vagyok benne, hogy a Winchesterek nem fognak megölni. Túlságosan féltik a kis életed.

– Ki foglak nyírni! – köpte Jamie indulatosan. Elvesztette az eszét, de a démon csak röhögött.

– Úgy, ahogy a parkolóban? Túl lassú voltál, elszalasztottad a lehetőséget. Ti, emberek mindig tétováztok.

– Te is hibáztál: akkor kellett volna megölnöd Castielt, amikor még lehetett. Innen már nem szabadulsz ki, csak holtan.

– Jamie! – A lány felnézett, Castiel hangját hallotta.

– Castiel! – kiáltott Jamie, de nem érte el a külvilágot a hangja.

– Jamie épp foglalt, angyalom. Velem kell beérned – válaszolta a démon. A lány szeme kinyílt és Castielre nézett – Bobby pincéjében volt egy székhez kötözve. A plafonra pentagramma volt felfestve.

– Ereszd el – parancsolta a férfi hozzáhajolva. Hangjában fenyegetés.

– Nem vagyok öngyilkos hajlamú. Ha elengedtek, talán meggondolom.

– Ne várd meg, hogy kiűzzünk belőle, az sokkal kellemetlenebb lesz – hallatszott Sam hangja. A lány ránézett Castiel válla fölött.

– Sam Winchester – mosolyodott el. – Lucifer már nagyon vár téged.

– Gondolom – vetette oda Sam nemtörődöm hangon. – Szóval, elereszted Jamie-t, vagy megvárod, hogy magam űzzelek ki? Hidd el, abban az esetben rosszabbul járnál.

– Arra gondoltam igazából, hogy elengedtek és talán elengedem a kis barátnőtöket.

– Rossz válasz – mondta Sam, és belépett az ajtón. Kezében egy üveg víz volt, aminek most lecsavarta a kupakját.

– Várj egy pillanatot – szólt közbe Castiel.

– Mi az? – Sam megállt, de nem vette le a szemét a lányról.

– Jamie egy angyalnál is erősebb. Csak el kell érnünk nála, hogy használja az erejét.

– Hogyan?

– Azt nem tudom.

– Legyen, de ha nem sikerül az én módszeremmel csináljuk.

– Komolyan azt gondoljátok, hogy sikerülhet? – kérdezte a démon nevetve. – Arra sem képes, hogy átvegye az irányítást.

– Azt te csak hiszed! – Jamie egy pillanatra ledermedt. Ő ült most a székben és nézett farkasszemet Sammel. – Sam! Én vagyok!

– Jamie! Harcolnod kell! – szólt Castiel. – Ahogy ellenem is tetted korábban!

A lány tekintete megváltozott. A démon visszavette az irányítást.

– Nem fog sikerülni. Ha akarom, nem hall titeket, így nem tudjátok bíztatni sem.

– Nélkülünk is elég erős – mondta Sam és lány elé húzott egy széket, majd leült rá. Szája szegletében halvány, biztató mosoly játszott.

* Részlet a Supernatural című sorozat ötödik évadának 21., ’Two Minutes to Midnight’ című részéből

12. rész

12. rész

Fény volt mindenütt. 

A szeme nyitva volt és látta a fényt, amiből a lelke állt. Gyönyörű volt – sírni tudott volna a látványtól. Képtelen volt elhinni, hogy ez az övé, hogy ez ő maga, hogy ilyen tiszta. Ez nem lehet az övé…

Most egészen más érzés volt, mint legutóbb – ez alkalommal felkészült rá és el tudott merülni az érzésben. Teljesen átadta magát neki, és nem akarta, hogy véget érjen. A kínzó fájdalom teljesen elmaradt, csak a boldogság, az öröm apró szilánkjai voltak, melyek bejárták mindenét, a csontjáig hatoltak. És látta Castiel arcán a saját érzéseit, a saját lelkének fényében.

Aztán vége lett. Nem akarta – majdnem felzokogott a hiánytól, de túl kimerült volt még ahhoz is. Elernyedve feküdt az ágyon, míg Castiel mellette ült behunyt szemmel, arcán a szokásos maszkkal, mintha mi sem történt volna. A lány nehézkesen felemelte a kezét, és a férfi kezére simította.

Castiel ránézett, és míg az arcán semmi jele nem volt az imént történteknek, a szemében érzelmek hada kavargott. Jamie a sötét ellenére is tisztán látta az angyal ragyogó tekintetét. Furcsa volt, hogy mennyire tisztán látja.

– Köszönöm – mondta a férfi a szokásosnál is rekedtebb, mélyebb hangon. Jamie elmosolyodott és behunyta a szemét.

Nem emlékezett rá, hogy mikor és hogyan aludt el.

***

Másnap kimerülten ébredt, de boldog volt. Castiel még mindig az ágyon ült a kezét fogva. A lány elmosolyodott – jól esett neki ez a gesztus. Kissé elgémberedett tagokkal ült fel, s miközben megmozdult, Castiel ujjai is megmoccantak. Eleresztette a kezét és ránézett.

– Mire van szükséged? – kérdezte.

– Semmire – mosolygott a lány. – Jól vagyok.

– Ebben kételkedem. Le vagy gyengülve.

– Jól érzem magam – válaszolta. Castiel nem mondott semmit, de tekintete annál beszédesebb volt. Jamie megrázta a fejét és az ablakhoz lépett, elhúzta a függönyöket és belemosolygott a napfénybe. – Remekül vagyok, Cass, nem kell aggódnod. De azért visszavihetnél majd Sarah-hoz. Na, és te? – Fordult vissza felé. – Segített?

– Igen. De túl sokáig húztam… – vallotta be. – Nem így kellett volna.

– Ne ostorozd magad, semmi bajom nincs. Furcsállom is, legutóbb elég rossz volt utána.

– Legutóbb fájdalmas volt.

– Igaz. Vajon most miért volt más?

– Nem tudom. De többé nem tehetem meg. Hiba volt.

– Nem értelek. Mindkettőnknek jó volt, legalábbis számomra mindenképp. Semmi bajom nincs… sőt.

– Te nem tudod, mivel jár, ha lecsapoljuk egy lélek energiáját. Többszöri alkalommal visszafordíthatatlan következményei lehetnek.

– Például?

– Megváltozik a személyiség. Nem teljesen, de épp eléggé ahhoz, hogy olyanokat tegyen, amiket addig nem. És nem pozitív irányba történik a változás.

– Szóval akár gonosszá is változhat egy ember?

– Vagy bármilyen más lény, ami rendelkezik lélekkel.

– De hiszen most először fordult elő, hogy ezért néztél bele a lelkembe. Nem kellene rendszeressé tenni a baleseteidet.

***

Néhány hét múlva Jamie még mindig Sarah-nak segített – Barryvel váltották egymást. Jamie-nek jól esett, hogy kicsit együtt lehet a barátnőjével, bár az, hogy nem mondhatja el miket csinál Deanékkel, kissé mintha közéjük állt volna. A lány érezte, hogy megváltozott – Sarah is érezte, de hiába faggatózott, Jamie nem szólhatott egy szót sem. Tudta, hogy ezt a másik hogyan fogadná. Jobb volt így – nem csak neki, de a barátnőjének is. Talán most, hogy többet voltak együtt, ezt a távolságot jobban lehetett érezni. Jamie sokszor majdnem elszólta magát, amikor Sarah elmesélte, hogy mik történtek vele, mert egy-egy sztoriról eszébe jutott, ami vele esett meg.

Néha beszélt Bobbyról és a fiúkról is, de csak nagyon nagy vonalakban. Kitalált egy háttér sztorit, de sok fontos dolgot nem mondhatott el, így nem nagyon erőltette a dolgot. Mesélt volna Castielről is – elmesélte volna, hogy milyen mennyei érzés volt, amikor belenézett a lelkébe, hogy milyen hatással volt rá, hogy mit érzett, amikor azt hitték, hogy meghalhatnak mind, mert a Sátán ellen indulnak. Maga az Ördög.

Vicces. Az Ördög köztünk jár, és talán Isten is, és nem hinné el senki, amíg bele nem hal a találkozásba. Érdekes, hogy Jamie-t és a barátait eddig minden természetfeletti dolog elkerülte, pedig a Winchesterek már sok generációval ezelőtt is ezek ellen harcoltak. Hát akkor hogyan lehet, hogy eddig nem keresztezte egy lény sem az útjukat?

Jamie közben kézhez kapta a könyveket is – Castielnek valahogy sikerült megszereznie őket, de Jamie nem tudta kideríteni, hogy hogyan. Az angyal Chuckról magyarázott valamit, de nem nagyon fogta fel. Hamar elolvasta az első részeket. Furcsa volt összekapcsolnia Deant és Samet ezzel a két fiúval, pedig tudta, hogy ők azok. Jellemvonásaik is hasonlóak voltak, persze mindketten fiatalabbak voltak még akkoriban, szinte még kölykök. Csak megzavarta a regényforma, hogy tényleg mintha csak egy szimpla fikciót olvasna, nem pedig a két srác élettörténetét.

Másrészről a regény jó volt arra, hogy megismerje a fiúk motivációját, érzéseit, és hogy miként jutottak el oda, ahol most voltak. Pszichológiailag is érdekesnek találta – nem tudta félretenni a szakmáját és magában mindent kielemzett. Furcsa volt, hogy mi mindent olvasott róluk. Néha már-már úgy érezte belepofátlankodik a magánéletükbe, olyan dolgokat is megtudott, amiket ő is inkább megtartana magának. Örült, hogy róla senki nem írogat könyvet – nem bírta volna elviselni, ha a legféltettebb titkait, gondolatait valaki elolvasná, még ha ismeretlen is az illető. Ennek ellenére nem tette le a könyveket – szépen elolvasgatta mindet, és így sok lény elpusztítására is fény derült. Sok mindent kijegyzetelt magának, majdhogynem olyan naplóba szedve, ahogyan John Winchester tette azt egykoron.

Úgy gondolta, jó lesz majd az iskolához. Később. A lány idén még nem akart tovább tanulni, hagyni akart magának egy kis szabadidőt, amíg kiderítik, hogy mi is ő. Ha valami olyasmi, ami az életét gyökerestül változtatja majd meg, egyébként is teljesen felesleges lesz elvégeznie egy újabb iskolát. Talán túl sem élem – gondolta, bár ezzel a lehetőséggel nem szívesen számolt. Munkát viszont elkezdett keresgélni – volt még ugyan némi félre tett pénze, de tudta jól, hogy az nem tart ki a végtelenségig. Bobby szinte teljesen ellátta, míg nála volt hetekig, s ezek után úgy gondolta, az a legkevesebb, ha beszáll valamennyivel legalább a háztartásba – bár biztos volt, hogy a férfi nem fog ennek különösebben örülni.

Annyira már magától is rájött, hogy a fiúk hogyan szereznek pénzt, és ha nem is tudta volna eddig, a könyvekből most már egyébként is rájött volna. Nem nagyon volt oda az irathamisítás ötletéért, de értette, hogy miért kell ehhez folyamodniuk. Azonban a legkevésbé sem akarta ugyanezt magának is. Így hát amíg Sarah lábadozott és Barry volt vele, ő szorgosan olvasta az Odaátot vagy a hirdetéseket nézegette – nem csak itt, de Sioux Falls közelében is.

Közben rendszeres kapcsolatot tartott Bobbyval, a fiúkkal és Castiellel is. Sam teste fölött például valami tizenéves suhanc átvette a hatalmat, fekete mágia segítségével. Egy démont is sikerült megidéznie a fiú barátainak, de aztán szerencsére a gonoszt sikerült visszazárni a helyére, Sam visszakapta a testét, és majdnem mindenki túl is élte. Időközben felbukkant a fekete lovon érkező lovas is. Castiel ezúttal elmesélte, hogy pontosan mik is azok a kerubok, hogy Cupido is az, egy harmadrendű angyal. Jamie jót nevetett, amikor Cass elmesélte, hogy mi is történt, amikor elfogták a „szerelem angyalát”, miközben egy hamburgert majszolt. Jamie halvány mosollyal az arcán kérdezte meg, hogy Castiel mióta eszik bármit is, mire a férfi csak megvonta a vállát és azt mondta, éhes. A lány felhúzta szemöldökét, de nem szólt semmit.

Jamie-t egyébként nem nagyon izgatta a Valentin-nap, nem látta sok értelmét a dolognak. Korábbi kapcsolataiban is mindig előre leszögezte, hogy köszöni, de nem kér ebből az ünnepből. A fiúk persze nem nagyon fogták fel a dolgot és mindig kapott valamit, ő meg mivel nem vett semmit, rosszul érezte magát miatta – de nem csak ő, a srác is, amiért nem gondoltak rá. Így aztán hamar vége lett a kapcsolatainak a Valentin-napot követően. Voltak olyan fiúk is, akik talán felfogták volna, de azokkal nem jutottak el odáig, hogy bármilyen közös programot szervezzenek. Jamie-nek ezzel nem volt problémája, sosem lovallta bele magát abba, hogy valamelyik srác nem hívta vissza. Neki tökéletesen megfeleltek a kalandok, nem akart szerelmes lenni.

Régen persze, amikor az apja még élt és ő kislány volt, máshogy látta a helyzetet. Várta, hogy jöjjön a herceg a lován és elvigye őt a kastélyába, hogy boldogan éljenek, míg meg nem halnak. Imádta a meséket, Halloweenkor mindig hercegnőnek öltözött. Aztán tinédzser lett és kinőtte a hercegnősdit, a fegyverek és az autók jobban lekötötték. Érettségi után majdnem beállt katonának, de az anyja lebeszélte, mire ő a pszichológia mellett kötött ki, amit szintén imádott. A hercegek el lettek felejtve, és miután az apja meghalt és látta, ahogy anyja mennyire megszenvedi, rájött, hogy nem is igazán akar szerelmes lenni – mert az csak fájdalommal jár, főleg, ha az egyik fél meghal. Így aztán jöhettek az olyan típusú fiúk, mint amilyen Dean is, de ennek most vége lett. Jelenleg fogalma sem volt, hogy mit akar vagy hogy lesz-e egyáltalán lehetősége bármire is.

Castiel csak sokkal később bukkant fel újra – elmesélte, hogy az Apokalipszis Éhínség nevű lovasa miatt volt mindenki megbolondulva. Sam megint rákapott a démonvérre, Cass ezért tömte magát a hamburgerrel a szerelmesek meg ezért falták fel egymást Cupido nyilainak segítségével. Egyedül Deanre nem hatott a dolog, ami Castielt aggodalommal töltötte el, de Jamie nem tudta meg a férfitól, hogy mit gondol erről valójában – pedig Samnek is feltűnt a dolog, aki most „elvonón” van Bobby pánikszobájában kikötözve. Jamie oda akart menni, de gyorsan rájött, hogy nem sok hasznát vennék, így inkább maradt.

Ezt követően kapott egy pár napos alkalmi munkát. Egy rendezvényre kerestek segítőket, amivel a beteg gyerekeknek segítenek kicsit. Ugyan Jamie nem gyerekpszichológus volt, de így is jó hasznát vették a tudásának – ráadásul meg is fizették, ő meg örült, hogy valamivel leköti magát és még segíthet is.

Egy-két hét múlva megint felhívták – nem akarta lemondani, így eltolta a visszautazását Bobbyhoz. Hamarosan megkapta a hírt, hogy Bobby halott neje felbukkant. Teljesen letaglózta a hír. Dean és Sam tudták, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó, de Bobby teljesen elzárkózott tőlük. Nem volt hajlandó meghallgatni semmit, ami a felesége megöléséről szólt – végül maga az asszony vette rá majdnem az utolsó pillanatban. Jamie el sem tudta képzelni, hogy a férfi hogyan érezhet most. Kétszer vesztette el a nőt, akit szeretett.

Mennyi halál és veszteség – gondolta a lány szomorkásan, aztán, hogy elterelje a figyelmét, elment Sarah-hoz. A lány még mindig kórházban volt, de az orvosok szerint gyors a felépülés folyamata és nem sokára haza fogják engedni. Jamie nagyban beszélgetett a lánnyal, mikor megcsörrent a telefonja.

– Tessék? – szólt bele.

– Én vagyok, hol vagy? – Jamie összehúzta a szemöldökét, amikor meghallotta Castiel izgatott hangját.

– Szia! A kórházban Sarah-val, de… – kezdte, de aztán csak a telefon zúgását hallotta. Zavartan elhúzta a fülétől a mobilt, majd visszahelyezte, hogy biztos nincs-e senki a túloldalon.

– Ki volt? – kérdezte Sarah.

– Öh… – habogta Jamie, de félbe szakították.

– Beszélnünk kell – szólt egy hang. A lány hirtelen nem tudta, honnan szól, a fejéből vagy valahonnan mögüle. Körbe nézett, a telefonját még mindig valahol a fülénél tartotta a levegőben, de végül észrevette az ajtóban álló Castielt.

– Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte, majd felállt, hogy szembe forduljon az angyallal. – Most nem igazán érek rá.

– Ez fontos – válaszolta a férfi nyomatékosan. Jamie a mobilt tartó kezére pillantott, majd észhez kapott és zsebre dugta azt.

– Ő meg ki? – kérdezte Sarah.

– A nevem Ca…

– Jimmy – szólt hirtelen Jamie. – Ő Jimmy… izé, Novak.

– Mármint az a tanár? – kérdezte a lány és nagy szemeket meresztett. – Julie nem túlzott, amikor azt mondta, hogy nagyon… khm… szexi – vigyorgott a lány.

– Sarah! – intette csendre Jamie a lányt. 

– Egyébként is, azt hittem, ezt megbeszéltük. Mégsem hagysz fel ezzel az őrültséggel? – kérdezte a szőke hajú lány, de közben Castielt bámulta, és úgy tűnt, mindjárt elájul a gyönyörűségtől.

– Ne most, Sarah – kérte Jamie kínlódva. Úgy érezte két tűz közé került.

Sarah nem törődött vele, Castielhez fordult:

– Megmondaná neki, hogy nem kell holmi természetfeletti marhaságokról tanulnia, mert ettől úgysem tudja meg, hogy az apja a Mennybe vagy a Pokolba került-e? Ezt a lelkében kell éreznie, nem pedig az elméjével tudnia.

– Sarah! Kérlek, ezt már túltárgyaltuk.

– Nem, Jamie. Megváltoztál, akár tagadod akár nem. És ha az kell, ahhoz, hogy felhagyj ezzel, akkor akár Istent is idehívom neked, aki majd lebeszél.

– Istent? – kérdezte Castiel, mire Jamie szeme az angyalra villant. Tudta, mi következik.

– Nem arra az Istenre gondol, Jimmy – mondta, mire a férfi ránézett.

– Miért hívsz így? – kérdezte félredöntött fejjel.

– Uramatyám, hát már becézitek egymást? – kérdezte Sarah boldog tekintettel. – Mi van köztetek?

– Semmi, Sarah – válaszolta Jamie türelmesen.

– Szexuális kapcsolatra gondol? – kérdezte Castiel érdeklődve, mire Sarah arcára kiült a félreérthetetlen vigyor.

– Arra – mondta Jamie, majd Sarah felé fordult. – De nincs köztünk semmi! – Úgy találta, elég meggyőzően mondta, de Sarah arcáról nem tűnt el a vigyor. Jamie felsóhajtott, majd fogta Castiel karját és kirángatta a szobából. – Castiel? – A lány hangja olyan volt, mintha kérdőre vonná a férfit. Pedig nem így akarta.

– Deanék a Mennyben vannak.

– Hogy hol? – kérdezte a lány, mert nem volt biztos benne, hogy jól hallotta, amit hallott.

– A Mennyben. Az imént sikerült beszélnem velük, megkeresik Józsuát.

– Várj, várj! Mi a fene történt?

– Megölték őket. Most a Mennyben vannak, sikerült elérnem őket, megkeresik Józsuát, aki Istennel szokott beszélgetni. Ez nagy lehetőség. Én nem juthatok fel a Mennybe, mert kizártak, de ők most ott vannak, és megtudhatják, hogy mit tervez Isten, és hogy hol van.

– Mi? Meg… meghaltak? Mindketten?

– Ha végeztek, visszatérhetnek. Az angyalok tesznek róla, hogy visszakerüljenek a testükbe. Mihály és Lucifer porhüvelyei.

– Ó, ez jó hír. Mármint… – Jamie nem tudta mit mondjon. – Szerinted sikerrel járnak?

Castiel bólintott, halványan még mosolygott is. A lánynak megint rá kellett jönnie, hogy ez mennyire fontos az angyalnak. Remélte, hogy nem kell csalódnia, se neki, sem a fiúknak.

– Hát, drukkolok – mondta.

– Köszönöm – válaszolta Castiel, mikor megcsörrent a telefonja. Nagy nehezen kiásta a kabátja zsebéből, és felvette.

– Dean! – mondta.

Jamie akaratlanul is fellélegzett. Ez azt jelentette, hogy élnek.

– Mi történt? – kérdezte Castiel reményteli hangon. Kis szünet – Jamie hallotta Dean hangját, ahogy beszélt, de nem értette mit mond. – Rendben – mondta Castiel, majd letette a telefont.

– Mit mondott? – kérdezte Jamie.

– Hogy hol vannak. Mennem kell.

– Majd szólj, hogy mi a helyzet. Nemsokára indulok haza Sarah-ékhoz.

Az angyal bólintott, majd felszívódott. Jamie pedig visszament a kórterembe.

– Szóval akkor, mi is van köztetek? – támadta le azonnal Sarah.

– Az égvilágon semmi. Barátok vagyunk.

– Szóval barátok. Már nem azért, de a hangulatból a legkevésbé sem ezt szűrtem le. Valami több van itt.

– Képzelődsz, semmi sincs. De most mennem kell, holnap megint bejövök. Ja, hoztam könyveket.

– Milyet? Az engem is érdekelne, amit mostanság folyton olvasol. Érdekes lehet, különben nem lennél így elmerülve benne.

– Horror, nem a te ízlésednek való.

– És te mégis mióta olvasol ilyeneket?

– Bobby tukmálta rám – válaszolta a lány.

– Mármint az a fickó, akinél mostanság lógsz?

– Ő.

– Mégis ki ő, hogy ennyire ragaszkodsz hozzá?

– Egy barát.

– Sok új barátod van.

– Nem igazán.

– Na, és ez a Gabriel, akiről meséltél?

Jamie felnevetett.

– Vele csak egyszer találkoztam.

– Elég intenzív lehetett az a találka, csillogott a szemed, miközben meséltél róla.

– Mert jófej, és vicces – vigyorgott Jamie. – Miért gondolod, hogy mindenkivel lefekszem?

– Mert régen így volt, és furcsa, hogy most nem.

– Már nem igénylem az egyéjszakás kalandokat.

– Mégis mióta?

– Nem tudom.

– Jamie, már lassan egy éve…

– Én is tudom, de nem hiányzik.

– Most mi van? Apáca leszel, vagy mi a bánat? Ennyire elkapott ez a teológiai láz, vagy mi?

– Nem, persze, hogy nem – mosolygott a lány. – Csak jobban tisztelem magam ennél… – Jamie akaratlanul is Jo-t idézte. Elkomorult a tekintete.

– Mi a baj?

– Egy fiatal lány ugyanezt mondta egy srácnak, pedig bejöttek egymásnak. Talán azt gondolta, lesz még esély, de… nem sokkal utána meghalt.

– Ó, de szomorú – komorult el Sarah is. – Mi történt?

– Balesete volt, az anyjával együtt haltak meg.

Jamie felsóhajtott.

– Na, jó, megyek. Jó olvasást – válaszolt Jamie, majd megpuszilta a barátnőjét és elindult a lány szüleinek házába, akik még mindig nyaraltak.

***

Jamie az éjszaka közepén szárnysuhogásra ébredt. Castiel jelent meg a szobában. A lány felült és a férfi felé nézett. Már a levegő vibrálásából is érezte, hogy valami nincs rendben, de ahogy ránézett az angyalra, már biztos volt benne, hogy hatalmas a baj. Jamie szótlanul felkelt és kézen fogta Castielt, majd az ágyhoz vezette. Visszaült, magára terítette a takarót miközben Castiel leroskadt mellé.

– Nem érdekli. Sem az emberek sorsa, sem mi, a gyermekei. Hiába hittem benne, hogy segít. Hogy szeret… – Castiel a lányra nézett majd elfordult. Jamie érezte a hangjában a csalódottságot, megfogta a férfi kezét és megszorította. – Hazudott – folytatta az angyal. – Nem érdekli sem az emberek sorsa… semmi. Nem érdekli, hogy Lucifer elpusztítja majd a fél világot. És nem érdekli az sem, amit tettem.

Jamie nem tudott mit mondani. Neki soha nem kellett csalódnia az apjában. Így csak közelebb ült hozzá és átkarolta a férfit, a karját simogatta, a másik kezével pedig az angyal ölében pihenő kezét szorította meg.

– Hát ennyit jelentünk neked? – kérdezte fennhangon, dühösen az angyal. – Nem a te dolgod? Te csináltad ezt, minden a te hibád! – Castiel felsóhajtott, majd nagy sokára Jamie vállára hajtotta a fejét.

– Rendbe jönnek majd a dolgok, Castiel. Meg fogjátok oldani, Isten nélkül is. Én hiszek benned!

– Rosszul teszed. Elbuktam, kiűztek és soha nem térhetek vissza a Mennybe.

– Eddig is sokat bizonyítottál. Többet tettél értünk, emberekért, mint azt bárki kívánhatta. És látod, két Lovast is megfosztottatok a hatalmuktól. Majd Lucifert is sikerül eltüntetni.

– Hogyan?

– Nem tudom, de még ne írd le magatokat! Csak ennyit kérek. – Jamie az ágy fejtámlájának dőlt, mire Castiel lejjebb csúszott. A lány a férfi haját simogatta egészen addig, mígnem hamarosan elaludt. A feje előrebukott, az angyal pedig hallgatta a szívverését. Soha nem volt még ennyire közel emberi lényhez. 

Nem tudta megmagyarázni az érzéseit, amik jelenleg kavarogtak benne. Dühös volt és csalódott, de jól esett neki, hogy van, aki törődik vele. Gabrielnek igaza van, örülhet, hogy ilyen barátra lelt.

Vagy többre? Maga sem tudta. Hiszen egy sima barátnak nem néz bele a lelkébe, csak mert jó érzéssel tölti el, és vágyik utána. Nem mintha tudná, hogy az átlagos barátok mit csinálnak. És mióta vágyik ő bármire is?